Death Note és a dohányzás~

Most az édességekhez egyáltalán nem kapcsolódó dologról fogok beszélni, ami reményeim szerint sokakat érdekelni fog. A Death Note valóságelméletéről fogok beszélni, hogy mégis hogyan kapcsolható össze a dohányzás a halállistával.
A Death Note egy reális világban játszódik, valós helyszíneket, valós időben. Ha időhatárok közé szeretnénk zárni, akkor különkiadással együtt 2000-től 2012-ig játszódik a történet nagyjából. A különkiadás (Another Note: The Los Angeles BB murder case) teljesen reális kereteken belül marad, két zseni és egy tehetséges nyomozó nő a szereplői, és gyilkosságokról, illetve versenyzésről szól. Az egyetlen nem valósághű dolog az az, hogy Beyond Birthdaynek halálisten szeme van, így mindenkiről tudja, hogy mi a neve és mikor fog meghalni. Ez az effektus keveset szerepel a történetben, így nem igazán mondható fantasy-nak. Az eredeti Death Note-ban viszont az első szembetűnő dolog a halálistenek és a lista létezése. Mégis honnan jött az írók ötlete (a különkiadás írója: Nisioisin) hogy egy ilyen különleges, haláltól bűzlő antiutópiába vezéreljenek el minket, hű olvasókat, és vérbeli fanatikusokat?
Nos, mint már említettem ez a történet 2000-től 2012-ig játszódik, és bizony ez a történet a haláleseteket illetően nem áll messze a valóságtól. A cigaretta, mint olyan már Kr. előtt 500-ban is létezett, de a 2000-res évek környékén nőtte ki magát iszonyatosan, ugyanis ekkorra már szinte minden második ember szájából cigi lógott ki. A dohányzás halált okoz, de mégis milyen halált? A cigaretta rosszat tesz a tüdőnek, de akármilyen meglepő nem a tüdő sínyli meg a legjobban, hanem az erek. Teljesen tönkreteszi az ereket, ami leggyakrabban szívrohamot okoz. Igen, itt kezd érdekes lenni a történet, ugyanis az előbb említett években több mint 4 millió ember halt meg dohányzás okozta szívrohamban csak Európában, és mivel japánban az embereken még ennél is nagyobb a nyomás, ezért csak Japánban is legalább ekkora az arány. A Death Note története kb. itt ütközik a valósággal, ezzel még valóságosabb világot festve le nekünk, de persze még így is tudjuk, hogy a Death Note nem valóság, és ha fáj is ezt kimondani de, a Death Note csak egy MESE.

 

A dohányzés halált okozhat! :P

Mánia~

Nos drágáim, ismét itt vagyok ha tetszik, ha nem. Pizzát rendeltem, mert anyám már két napja nem főz és most arra várok, miközben juhar sziruppal leöntött kockacukrot ropogtatok.
Az utóbbi időkben azt a felfedezést tettem, hogy az epertorta és a csoki (és a juharszirupos kockacukor) után a fánk a világ legjobb kajája. Nem arra a nagyiféle barackosra gondolok, hanem a jó kis karika fánkra csoki vagy ízesített cukor mázzal megszórva színes finomságokkal.
Jéé, most látom, L is ilyet nyalogatott a Death Note egyik részében!!! De menő... Na várjunk, ez utánoz... beperelem!
Nade a lényeg az az, hogy olyan szinten függője lettem, hogy nem bírok élni nélküle. Érdekes, hogy még mindig 45 kg anorexiás jelleget öltök, és grammot sem hízom... Napi adagom eme középen töltött finomságból olyan kettő vagy három darab. Minden félét kóstoltam már, de sajnos nem mindet fotóztam le. Őszintén szólva egyet fotóztam le, a többit még azelőtt megettem, hogy nyöghetett volna.
Conra is fánkot vittem. Iiiiiigen, fánkot, és ott nyammogtam BB cosplayben a Hungexpo vásárcsarnoka előtt.
Buksee-nak is a fánk a kedvenc kajája, meg a hangamadár szárny, amit a mitológiai pusztákról vadászok neki. Bukseenak szüksége van az energyre, mert egyébként hogyan mehetne mindennap gyilkolászni???
Egyébként ő lenne Buksee, a kis gengszter aki befurakodott az ágyamba és most kénytelen vagyok vele aludni:

A fánk készítés annyira még nem megy, de remélem az is menni fog profi szinten mert csődbe megyek. Az iskoláról pedig annyit, hogy olyan szinten nem izgat a dolog, hogy felőlem akár bukhatok is. És végül néhány Conon készült mester fotó, meg maga a FÁNK:

A Parfüm című Sütemény

Ma egy szokásos eléggé fájdalmas ébredési rituálé után, úgy döntöttem, hogy kihasználom a nyár utolsó élvezhető napjait. Tehát nem rohantam le a géphez rögtön, hanem a szobámban maradtam olvasni egy könyvet, amiből egy nagyon jó film is készült. Patrick Süskind - A parfüm Egy gyilkos története. A könyv lényegében arról szól, hogy van egy ember, aki elképesztően tehetséges, egy olyan dologban ami senki másnak nem adatott meg. Ez a dolog a szaglás volt. Nagyon későn tanult meg beszélni, de ekkor rájött, hogy a szavak nem elegendők, eme illatok körülírásához. Eleinte nem tett különbséget jó, és rossz illat között. Később, elkezdték érdekelni a finom illatok. Egy bőrcserzőbe vitték az árvaházból, ahol nehezen boldogult. Egyszer bőrt szállított egy parfüm készítő mesternek, és kikeverte neki mindenféle mértékvétel és tudás nélkül, csak a szagok alapján az évtized egyik leghíresebb parfümét, és ezen a mester elámult. Utána csinált egy jobbat, mert úgy tartotta, hogy az a parfüm koránt sem megfelelő. Mielőtt még a mester magához vette, ő látott az utcán egy gyönyörű lányt. Elbűvölte a lány szépsége és illata. Itt történt a baj, mert olyan erővel szorította a lányt, hogy ne beszéljen, hogy az megfulladt. És az illata kezdet gyengülni, majd végleg elmúlt. Akkor határozta el, hogy megtanulja az illatokat befogni, és megtartani. Miután kitanulta a parfüm készítést fiatal lányokat kezdett el gyilkolni, és kipárolta belőlük finom illatukat. Az emberek azt hitték hogy a sátán műve, és nem tudták ki az elkövető. Ő elkészült egy olyan parfümmel, amihez még nem volt fogható semmilyen illat. Mintha istentől származna olyan finom volt. És ekkor elkapták, és le akarták fejezni, de magára csöppentett a parfümből, és az emberek azt kezdték hinni, hogy ő egy angyal. A nők a férjüket csókolták, olyan reakciókat váltott ki az emberekből, hogy az hihetetlen volt. Ekkor eszébe jutott, hogy nem volt értelme annak amit csinált, mivel Ő maga megölt mindenkit akit szerethetett volna. Elment a halpiacra ahol született, Párizs legócskább és legundorítóbb helyére, és magára locsolta az egész üveg parfümöt. A vége bonyolult, kell olyan elvontnak lenni mint amilyen én vagyok a megértéséhez. Érezték az ott élők ezt a finom illatot, és rávetették magukat, majd élve felfalták. Igen, megették. Mert párizs legputribb helyén csak azt a jót ismerték, amit megettek. Semmi mást.
A könyv azért érdekes, mert érezni lehet az illatokat ahogy olvassa az ember. Gyönyörű, már-már varázslatos.
Tehát elhatároztam, hogy ha hazajöttem sütök egy sütit, aminek isteni illata van, vagy legalább is megpróbálok. Mivel ma megyek el pár napra nincs időm teán kívül semmit se csinálni.

De azért neten találtam pár dolgot ami megragadta a figyelmemet. Ez itt például a Death Note torta. Ilyet szeretnék csinálni, csak nem marcipánnal, mert azt nem szeretem.

Ez meg Sushi torta. Nem tom hogy hogyan akarom marcipán nélkül kivitelezni, de talán a "rizs" lehetne tejszínhab, rajta kandírozott gyümölcs a hal meg az ilyesmik, a torta pedig valamilyen sima réteges torta. Karamell a szója és akkor a wasabi vagy színezett tejszínhab, vagy marcipán. Ez olyan jól néz ki!

Aki emlékszik még az Alice csodaországban-ra, az tudhatja, hogy ez a növesztő süti, a kicsinyítő elixír párja. Ezt is tervezem megsütni, improvizálok valamit, és mellé egy nagyon különleges teát főzök, az pedig lesz a kicsinyítő elixír.

Tiramisuból Flan~

 Az élet nem kímél, nincs rá oka. Reggel nem keltem korán, és kipihent voltam, mikor beültem a gép elé. Szerettem volna sütni egy tálca muffint vagy csinálni egy epres tiramisut vagy eper tortát, és az alapanyagokat már elő is készítettem. Mivel senki sem volt itthon még könnyű is lett volna, de ekkor megszólalt a telefonom, és a kellemes csengőhangnak sosem tudok ellenállni. Felvettem, és pár percig lefagytam. Egyik barátnőm hívott egy enyhén nagyon megrázó hírrel, és kérte, hogy azonnal találkozzunk. Ott hagytam a konyhában mindent, és rohantam ahogy tudtam, de mivel nem lakom közel úgy nagyjából semmihez egy egy órás út volt így is.
A dolog csöppet elhúzódott, és én délután egykor vánszorogtam haza, letörten és kedvtelenül. Beültem a gép elé, és jóformán el is feledkeztem a mai napi terveimről, de olyan jó egy vagy két óra múlva eszembe jutott a süti terv. Annyi volt a baj, hogy nem csak a sütiterv, hanem az is, hogy át kell mennem nagyimhoz , és már így is elkéstem. Tehát megint ott hagytam az érintetlen alapanyagokat, és elrohantam. Na innen elég lefáradtan értem haza, és már semmi kedvem nem volt a süti csináláshoz. Mivel édességek nélkül nincsen nap, ezért egy gyors, késő délutáni ebéd után csináltam Flan-t. (Spanyol édesség: vanília puding, ami elég gyenge ízű, és karamell. Isteni finom!)  Így elmaradt a nagy sütés/főzés de majd valamikor máskor bepótolom.
A Flan-hoz leginkább illő tea: Fehér tea, Jázmin tea, Málna tea (csepp citrommal) vagy Zöld tea. Mivel ez az édesség a karamell és a vanília miatt nagyon édes, és íze sokáig váltakozva megmarad inkább mellőzzük mellé az erős ízű teákat, mint a nagyon erős gyümölcs teák, vagy fahéjjal illetve tejjel vagy tejszínnel ízesített teák. A málna teát is csak félve ajánlom hozzá, oda kell figyelni az elkészítésére, vagy nem lesz kellemes az összhang! És persze ízesítés nélkül. Esetleg meg lehet próbálni agyon cukrozott fekete teával, és pár csepp citromlével, így egy teljesen más íz világba nyerünk betekintést, ami csak ínyenceknek van fenntartva. ^^
És ettem kettő tábla csokit is csak a stílus kedvéért. Egy mogyorósat, egy simát. A csokihoz szerintem a zöld vagy a fehér tea az ideális, illetve a NEM vegyes gyümölcs teák, és erre is vonatkozik a tejszín/tej mentesség.

Ezen a képen még nem szilárdult meg, és langyos. Én így szeretem a legjobban, de így nem túl mutatós. Hátul a tea van (Teekanne: Málna)

Itt már megszilárdult, és tányérra van téve.